Az utóbbi néhány hétben az ukránok elmondása és saját tapasztalatok alapján az emberek érdeklődése csökkent. Vannak, akik lerágott csontnak találják, hogy Ukrajnába tartó segélyszállítmányokról folyjon a diskurzus. Lépjünk egyet hátra és ízlelgessük még egy kicsit ezt a mondatot: “Az emberek érdeklődése csökkent.” Itt nem egy nyamvadt politikai termékről, jól hangzó lózungok puffogtatásáról vagy a legújabb iPhone-ról beszélgetünk – amelyek esetében jogosan csökken az érdeklődés mert az egész bullshit -, hanem emberéletekről. Halott gyermekekről. Megerőszakolt nőkről. Meggyilkolt férfiakról. Leégett iskolákról, családok otthonairól, kórházakról. Emberekről. Emberként pedig kötelességünk segíteni azoknak, akik önhibájukon kívül egyik napról a másikra arra ébredtek, hogy már nincs otthonuk, férjük, feleségük, gyermekük, kutyájuk, macskájuk. Egy ilyen borzalmas és embertelen helyzetben az elemi erkölcs megköveteli a szolidaritást. Minden, magát erkölcsösnek tekintő egyén kötelessége a saját képességeihez és lehetőségeihez képest segítséget nyújtani a bajbajutottaknak. Nem nézhetjük apátiával mindazon szörnyűségeket, melyek tőlünk nem is olyan messze hónapok óta zajlanak.