A CIVIL RÁDIÓNAK GYŰJTÜNK, HOGY TUDJÁK FOLYTATNI A MŰSORT A KÉNYSZERŰ KÖLTÖZÉS UTÁN.

Amihez kérjük a segítségeteket, pénzbeli hozzájárulásotokat:

• költözés költségei
• tatarozás az új helyszínen
• stúdió újraépítése az új helyszínen
• működés újraindítása

A CIVIL RÁDIÓ BESZÁMOLÓJA A HELYZETRŐL:

A Civil Rádió kénytelen új helyre költözni – s a számunkra legmegfelelőbb helyet a Pénzverde épületében találtuk meg (VIII. kerület, Üllői út 102.).

Ennél közelebb a pénzhez nem is kerülhetnénk – gondoltuk – esténként egy-egy elejtett, frissen nyomott pénzköteg pedig meg is oldaná anyagi gondjainkat! De sajnos kiderült, hogy a pénzverde már elköltözött, s ha még ott lennének, mi nem költözhetnénk oda. Így újabb terveket kell kidolgoznunk a pénzszerzésre, mindaddig, amíg a Magyarországon hatalmon lévők nem érzik úgy, hogy csak csöpögtetnének valamit a nem álcivil szervezeteknek is, esetleg támogatnának egy-egy olyan közösségi eseményt, amely a „politiká(juk)tól” független.

Viszont ennél nekünk sürgősebb a költözködés. 

Május végéig – némi toleranciával június végéig – el kell hagynunk azt a helyet, ahol eddig voltunk. 

Nem pusztán egy székhelyünket szolgáló irodát kell mozgatnunk, hanem egy elöregedett állapotban lévő műszaki eszközparkot, aminek lebontása és újbóli felépítése nagy odafigyelést és speciális szállítást kíván meg. Biztosan ismeritek azt a bútoráruházat, ahol lapra szerelten mindent megkaptok, otthon összeszerelitek, használjátok, s ha költöznétek, már csak szétszedni tudjátok a bútorokat – összeállítani már nem fog menni újra. Hát, a mi eszközeink is ilyenek – és a szétszedés már meg is indult, az összeszerelés esélyei izgalommal töltik el mindennapjainkat.   

A legnagyobb költséggel az jár, hogy ki kell alakítanunk stúdióinkat (technikai fülke felépítése gipszkartonból, üvegfal beépítése), új telefonállomást kell kiépítenünk, újra kell kábeleznünk a berendezéseinket, amelyhez speciális vezetékek, csatlakozók kellenek majd, hangszigetelnünk kell falakat, nyílászárókat. Bár a munkákat magunk végezzük majd el, önkénteseink szállítanak, szerelnek és építenek, a felmerülő anyag- és szállítási költségek, néhány új, lecserélendő eszköznek a költségei láthatóan meg fogják haladni a 800 ezer forintot, amely összeggel nem rendelkezünk. 

És itt jöttök Ti a képbe – csak akkor tudunk költözni, fennmaradni, ha segítetek nekünk fennmaradni!

A CIVIL RÁDIÓRÓL…

Talán nem kell számotokra bemutatni rádiónkat, de azért mégis – a kilencvenes évek közepén indultunk, és a valamikori alapítóink meggondolatlansága miatt nem lakodalmas zenét sugárzó, vagy más tömegízlést kiszolgáló kereskedelmi rádió lettünk, hanem egy helyi közösségeknek, hozzánk hasonlóan szerencsétlenkedő civil szervezeteknek megszólalást biztosító médium.

Ez a kezdetektől fogva rossz ötlet volt, mert bár önkénteseinket folyamatosan kihasználtuk, s ha ingyen munkájuk nem lett volna elég, olykor még kisebb támogatást, pénzbeli hozzájárulást is kértünk tőlük, de így sem sikerült összeszednünk egy valamire való budai villát – de még pestit sem – székhelyünknek, nem sikerült a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagjaink számára még egy Mercedest vagy BMW-t sem juttatnunk. 

Az állam sem szerette annyira, amit csinálunk; nyilván – éveken át mindenféle embert beengedve a stúdióba beszéltünk helyi ügyekről, az oktatásról, egészségügyi ellátásról, kultúráról – ezek a marhák meg elmondták, hogy vannak szegény emberek, vannak várólisták a kórházakban, az iskolákban nincs elég pedagógus, az áfa meg magas. 

Azért ne legyünk igazságtalanok az állammal, olykor – ugyan valószínűleg tévedésből –, de kaptunk némi pénzt működésre, illetve olyan projektek megvalósítására, amelyeket egyébként a profitorientált üzleti vállalkozások százszoros összegért csináltak, de így legalább mi is pénzt spóroltunk a nemzetnek. 

Az elmúlt években inkább külföldről pénzelnek minket különböző EU-s programokon keresztül, ami tudjuk mit jelent… Mindenféle szociális, a marginalizálódott közösségeket segítő program álcája mögé bújva toljuk a Soros-féle propagandát, és olyan zavaros gondolatokkal próbáljuk mérgezni, összezavarni az emberek agyát, mint az esélyegyenlőség, a demokratikus részvétel, a sajtószabadság satöbbi. Ez sem fizet túl jól sajnos, meg a munka is sok vele.  

2019 végén az állam, illetve a médiahatóság nagyban segítette tevékenységünket, mert elvette azt a frekvenciát, amelyen keresztül 25 éven át megszólalhattunk, s ezzel kinyitotta számunkra az internetes rádiózás lehetőségét. Így már korlátok nélkül szólhatunk több milliárd emberhez. Mondjuk azelőtt is volt internetes adásunk, de azért így már sokkal jobb.

És mi úgy gondoltuk, még nem adjuk fel – a kilencvenes években úgy döntöttünk, hogy mindaddig csináljuk, amíg nem lesznek már elhallgattatott társadalmi csoportok, a választott képviselőinkkel tudunk egyeztetni és megbeszélni ügyeket, a kirekesztés csak a lexikonokban fellelhető, amúgy elfeledett kifejezés lesz, a kritika konstruktív, az együttműködés pedig természetes lesz mindenki számára. 

Szóval még egy kis ideig folytatnunk kell.

HÁLÁSAN KÖSZÖNJÜK, HA ADOMÁNYAITOKKAL HOZZÁJÁRULTOK EHHEZ!